|
 A 'Smalltalk'címû installációban két számítógépprogram cseveg egymással a látogató által megadott témáról. Az interfészként szolgáló kéziszámítógép
érintõképernyõjén kiválasztható kezdõmondat indítja el az eszmecserét, melynek során a robotok értelmezni próbálják egymás reakcióit, és minél
találóbb válaszok megformálásán keresztül igyekeznek ébren tartani a beszélgetést. Mechanikus, szimbólum-redukción alapuló mondatértelmezõ
képességük gyakran éppen a félreértéseknek köszönhetõen képes hosszabb-rövidebb idõn keresztül változatos fecsegést produkálni, melynek az önismétlésekbe
bocsátkozás vet véget: ilyesmit érzékelve a robotok - jobb megoldás híján gyakran veszekedést provokálva - igyekszenek mihamarabb befejezni
a beszélgetést.
Az érintõképernyõn kiválasztható kezdõmondatok egy része a mesterséges intelligenciával, beszélgetõrobotokkal kapcsolatos, illetve magáról
az installációról szóló csevegéseket, másik csoportjuk Krasznahorkay László "Sátántangó" címû könyvét, illetve az abból készült Tarr Béla
által rendezett filmet tárgyaló felszínes dialógusokat indítanak el.
A robotok angol nyelven fecsegnek, az elhangzott angol szavak és azok magyar tükörfordítása a képernyõn feliratok formájában jelenik meg.
Az angol nyelv kényszerû használata arra vezethetõ vissza, hogy a robotok nyelvi-nyelvtani szabályszerûségeken alapuló, egyszerû szimbólumredukcióval
mûködõ szövegértelmezési rendszere csupán a kötött szórendû, és ragokat nem használó nyelvek esetén mûködik kielégítõen.
 A 'Smalltalk' címû installációban használt emberi intelligenciát szimuláló beszélgetõrobotok témaköre talán a legismertebb, de mindenképpen a legnépszerûbb
tárgya a mesterséges intelligenciával kapcsolatos diskurzusoknak.
Alan Turing 1950-ben publikálta a "A számítási eszközök és az intelligencia" címû cikkét , mely a széles körben "Turing-teszt"-ként ismertté vált
"Tettetés Játék" leírását tartalmazza. A játékban egy férfi, egy nõ, és egy - bármilyen nemû - "kikérdezõ" személy szerepel, utóbbi feladata,
hogy megállapítsa, a játékosok melyike nõnemû. A játékban a kommunikáció szöveges formában folyik, a játékosok nem látják egymást, a kérdéseket
és a válaszokat csupán írásos formában cserélhetik ki. A játék legfontosabb szabálya, hogy a "kikérdezõ" kérdéseire a nõnemû játékos mindig igazat
kell hogy mondjon, a férfi viszont mindig hazudni kényszerül. Amennyiben a férfi és nõi szereplõk egyikét felcseréljük egy számítógépprogrammal,
felvetõdik a kérdés, hogy a "kérdezõ" vajon ugyanolyan gyakran fog-e rosszul dönteni, mint akkor, amikor a játék egy férfi és egy nõ között
zajlik? A "Turing-teszt" ezt a kérdést tekinti behelyettesíthetõnek a "Tudnak-e a gépek gondolkozni?" felvetés helyére. Annak ellenére,
hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejtegetések számos aggályt fogalmaztak meg a "Turing-teszt" alaptézisével kapcsolatban,
a "Tettetés Játék" a mai napig a beszélgetõrobotok képességeinek mérésére szolgáló legtisztább módszer, így a fecsegõgépek olimpiája, a Loebner-verseny
egyetlen sportága maradt.
A beszélgetõrobot-szoftverek elsõ és legismertebb pédányát éppen a mesterséges intelligenciát, s különösen a Turing-féle "Tettetés Játékot"
erõs szkepszissel szemlélõ Joseph Weizenbaum készítette 1966-ban. Az Eliza nevû robot egy lélekgyógyászt szimulálva nem csupán pácienseivel,
de a kezelések dokumentációit átböngészõ pszichiáter-kollégákkal is képes volt elhitetni, hogy valóban jól kvalifikált szakember folytatta
le azokat. A széles körben kipróbált program azon a tézisen alapult, hogy egy beszélgetésben jóval fontosabb a kreatív képzelet által a beszélgetõpartner
helyébe képzelt személyiség, mint a ténylegesen elhangzó mondatok. A "Smalltalk" robotszereplõi éppen ezért vannak nehéz helyzetben: egy
"igazi, "on-line"" csevegõrobot számára mindig biztosítékot jelent az emberi intelligencia, fantázia jelenléte, mely egy félreértésen alapuló
reakció mögött is intelligenciát, célzásokat sejt, s mely egy kifulladt beszélgetést is képes új, gyümölcsözõ mederbe terelni. Az installációban
felhasznált, dr. Richard Wallace által kifejlesztett Alice nevû beszélgetõrobot ugyan elõdje, Eliza szövegértelmezõ rendszerének néhány tucat "kategóriájával"
(~szimbólumával) szemben több mint huszonkétezerrel rendelkezik, mégsincs kevésbé a beszélgetõpartner képzeletére utalva mint a mesterséges lélekgyógyász.
Az eredeti Alice-szel hosszú és szórakoztató eszmecserék folytathatók szinte bármilyen témáról, egy hozzá hasonlóan mechanikus intelligenciával
szembe kerülve azonban néhány mondat után megroppan fecsegésfenntartó gépezete . Ennek megfelelõen az installációban szereplõ robotokat olyan
agyberendezéssel láttuk el, mely a látogatók által kiválasztható témakörökben a témánkénti szokásos átlagot jóval meghaladó barázdáltsággal rendelkezik,
s a kezdõmondatok nyomvonalán elindulva sokáig képes új motívumokkal gazdagítani a csevegést, mely ideális esetben a megtévesztésig hasonlít
egy kiállításmegnyitón vagy fogadáson elhangzó párbeszédekhez.
|
