Smalltalk 2026 – a summary

English

The first version of the installation Smalltalk was created around the turn of the millennium, long before the emergence of chatbots based on neural network models. The conceptual background of the work was inspired by twentieth-century thinking on artificial intelligence, including publications by Alan Turing, Joseph Weizenbaum, and John Searle.

The early versions of the installation, which staged conversations between two chatbot programs, demonstrated how convincingly everyday social interactions and superficial chatter could be reproduced by machine logic based on a very simple set of rules. The faces and voices given to the robots by the artists, together with the deliberately archaic, low-resolution video images and halting speech, made the characters of Smalltalk seem remarkably human—paradoxically, by emphasising their mechanical nature.

The robot characters’ programs also tried very hard to remain witty and original: whenever they detected any statistical repetition in their dialogues, they immediately attempted to bring the conversation to an end. This, however, was not so simple for two completely independent chatbots communicating solely through a network connection. While their conversations were initiated by visitors to the exhibition, the robots themselves had to bring them to a close. Insulting one another provided the necessary means of synchronisation, resulting in the quarrel that audiences enjoyed most—precisely because they somehow recognised a reflection of human fallibility in what was, in fact, a purely mechanical process.

The early versions of Smalltalk essentially differed from one another only in terms of the interface they used. The Hungarian refugee crisis of 2015, however, prompted us to respond in some way to the clichés being manipulatively repeated by the propaganda media. The result was Smalltalk 2016 – Hello Stranger!, an installation in which our automata’s conversations offered further insights into the human behaviour they mimicked. Their algorithms allowed them to shift their attitudes towards refugees from naïve tolerance to fanatical xenophobia. It is a sobering experience to hear the robots’ abrupt “mood swings”—the way their arguments concerning vulnerable people can reverse completely from one sentence to the next. Given the nature of contemporary public discourse, these shifts sound neither incomprehensible nor even shamefully spineless.

Watch video

When we set out to conclude the Smalltalk series of installations in 2026, we planned an addition to the 2016 version, Hello Stranger!, this time using chatbots powered by large language models. Trained on vast textual corpora and equipped with contemporary technology, these bland and tedious robots recount the history of the Smalltalk installations using voices and moving images similar to those of their predecessors. In place of a caption or an informative leaflet, they offer, with mechanical helpfulness, a glimpse into the major events of more than a quarter-century of illustrious robot careers.

Watch video

Magyar

A Smalltalk című installáció első változata az ezredfordulón, jóval az ideghálózatok modelljén alapuló fecsegőrobotok megjelenése előtt készült. A mű gondolati hátterét a 20. század mesterséges intelligenciával kapcsolatos felismerései ihlették, többek közt Alan Turing, Joseph Weizenbaum és John Searle publikációi.

A két fecsegőrobot-program eszmecseréit színpadra állító installáció első változatai bemutatták, hogy mindennapjaink társasági érintkezései, felületes beszélgetései milyen élethűen reprodukálhatók nagyon egyszerű szabályrendszeren alapuló gépi logika segítségével. Az alkotók által a robotoknak kölcsönzött arc és hang, az archaizáló alacsony felbontású videokép és a szaggatott beszédmód furcsamód éppen a gépiesség hangsúlyozásával tették nagyon emberszerűvé a Smalltalk szereplőit.

A robot-szereplők programjai emellett nagyon igyekeztek frappánsak és eredetiek maradni, azaz ha bármilyen statisztikai ismétlődést tapasztaltak eszmecseréjükben, azonnal megpróbáltak kimenekülni a beszélgetésből. Ez azonban nem is olyan egyszerű két teljesen független, csupán hálózaton kapcsolatot tartó fecsegőrobot számára; míg beszélgetéseiket a kiállítás látogatói indítják el, azokat saját magunkak kell lezárniuk. A szükséges szinkronizálásra megoldást jelent egymás pocskondiázása, aminek eredményeképpen előáll az a veszekedés, melyet a közönség leginkább élvez – méghozzá éppen azért, mert valahogy az emberi esendőség tükrét látja abban, ami voltaképpen csak egy merőben mechanikus folyamat.

A Smalltalk első változatai lényegében csak a felhasznált interfész tekintetében különböztek egymástól. A 2015-ös magyarországi menekültválság azonban arra sarkallt minket, hogy a propagandamédiában manipulatív módon hangoztatott közhelyekre valamilyen módon reagáljunk – így született meg a Smalltalk 2016 – Hello Stranger! című installáció, melyben automatáink újabb tanulságokkal szolgáltak az emberi viselkedésmintákat majmoló eszmecseréiken keresztül. Beszélgetéseikben a menekültekkel kapcsolatos naiv megengedő állásponttól az elvakult idegengyűlöletig voltak képesek algoritmusaik változtatni a hozzáállásukon. Mellbevágó tapasztalat, hogy a robotok hirtelen “hangulatváltásai” – amikor akár egyik mondatról a másikra ellenkezőjére képes váltani az elesettekkel kapcsolatos érvelésük – a mai közbeszédet ismerve egyáltalán nem hangzanak érthetetlen, vagy legalább szégyenletes gerinctelenségnek.

Amikor 2026-ban lezárni terveztük a Smalltalk installációk sorozatát, a 2016-os Hello Stranger! című változat mellé terveztünk egy kiegészítést, melyet már a nagy nyelvi modellek alapján működő fecsegőrobotok felhasználásával készítünk el. A hatalmas szöveg-korpuszokon edződött, kortárs technológiát felvonultató sótlan és unalmas robotok elődeikhez hasonló hangok és mozgóképek felhasználásával mesélnek a Smalltalk installációk történetéről. Képaláírás vagy informatív szórólap helyett szenvtelen készséggel nyújtanak betekintést több mint negyedszázad dicsőséges robot-pályafutásainak jelentősebb eseményeibe.